Tojásfestés

A húsvéti tojást a nagyhét közepén, általában zöldcsütörtökön festették. A XIX. század második felében – ettől kezdődően vannak elszórt adataink – és a XX. század elején kizárólagosan „kantáros tojást” festettek. A kalocsai szállások népessége már a XIX. században is vízbe áztatott kreppapír levével színezte pirosra a tojásokat. A mintákat választóvízbe mártott, söprűből kiszakított cirokszállal írták a tojásokra az ügyesebb kezű asszonyok. A kantáros tojás alapja az egymást keresztező két körvonal, melyek közül az egyik vízszintesen, a másik függőlegesen felezte a tojás felületét. Később a vízszintesen futó kantár mellett két függőleges kantárral választották nyolc részre a tojás felületét.

A mintákat a kantárok mellé és a kantárok kereszteződésében helyezték el. A kantárok kereszteződését katykaringó, rozmaring, fenyő, gereblye, szilvamag díszítette. A kantárok mellé cseresznyemagsor, pontsor, hullámvonal, cakksor kerülhetett. Később a tojások két végét egyszerűbb virággal zárták – nefelejcs, margaréta –, melyekbe betorkolódott a kantár. A kiírt tojásokat szalonna bőrével fényesítették.
Voltak olyanok, akik csak pirosra, sárgára, barnára vagy zöldre festették a tojásokat.
Az 1950-es években jelentek meg a virágok a hímestojásokon. A hímzés virágainak kontúrját írták választóvízzel, a legtöbbször ecsettel a piros alapozású tojásokra. Ezeket a tojásokat is szalonna bőrével fényesítették.
Az 1960-es években megjelentek a hímzés és a pingálás színezett virágai a tojásokon. A pirosra festett tojás egyik oldalára temperával, ecsettel festettek kis virágcsokrot, a másik oldalra a nyakában masnit viselő nyulat helyeztek. Néha a lányok a szeretőjük nevét is fölírták a tojásokra. A temperával festett tojásokat száradás után belakkozták.
Az 1970-es évek elejétől a tojás egész felületét a hímzés és a pingálás virágaival festették be. Egyre gyakrabban elmaradt a piros alapozás, végül a tojás nyers héjára festettek. A virágos tojások térnyerésével visszaszorult a házilag festett tojások divatja, azóta legtöbben a pingálóasszonyoktól szerzik be azokat. Vannak olyan specialisták is, akik csak tojásokat tudnak festeni.
Az 1970-es évek közepétől kezdték el a tojások belsejének kifújását. A kifújt tojást általában piros fonalra akasztották oly módon, hogy a lyukakat a fonálra fűzött egy-egy piros posztókarikával takarták el.

A homokmégyi Romsics Lászlóné Szarka Vëra, a Népművészet mestere az 1990-es évek közepétől számtalan variációját találta ki a hímestojásoknak. A tojás nyers színére a korai kalocsai hímzések bordó, piros, kék, fekete motívumait alkalmazta. A tempera festéket az utóbbi években akríllal váltotta fel, az utóbbit nem kell lakkozni.
Sötétkék alapra világoskék és fehér színekkel a kékfestő anyagok pontsorait, pontozott virágait vitte a hímestojásokra.
Utóbb rózsaszínnel, melegsárgával, kétféle zölddel, lilával, barnával és világoskékkel is festette az alapozás nélküli, hófehér tojásokat. A barna, a sötétzöld és a melegsárga virágú tojások bibéi és kiegészítői arany, a többié ezüst színűek.
Színes alapú tojásait ruhafestékkel színezte, melyre általában a korai kalocsai hímzés motívumait festette. Sötétlila alapra lila virágokat, fehér szárakat és ezüst bibéket tett, a püspöklilára arany virágokat világoskék bibével vagy ezüst virágokat sárga bibével. A meggyszínű tojásra világoskék bibéjű arany virágok, a sötétkékre ezüst bibéjű világoskék virágok, vagy sárga bibéjű ezüst virágok kerültek.
Fekete szárakkal festette a világos és sötétsárgára színezett tojásait, melyekre fehér bibéjű, arany virágokat tett.
A piros alapú tojásokat fehér és ezüst vagy fehér és arany színekkel díszítette. Megtartotta viszont az 1950-es években kialakult motívumvilágot is. A piros alapra, madéra szerűen, fehérrel festette a legújabb kalocsai hímzés virágait.
Piros alapra festett még zöld levelű gyöngyvirágcsokrokat is.
A gépi fúrás bevezetése szükségtelenné tette a lyukak föltétlen eltakarását. Azután 0,5 cm széles selyemszalagokat húzott a szabályos, kör alakú lyukakba, melyek végére kötött masni tartja meg a tojást. A selyemszalagok színe már nem föltétlenül a piros, az igazodik a motívumok színéhez. A piros szalag a piros színű, vagy piros virágú tojásoknál maradt meg, de a piros alapúaknál már fehér színű is lehet.

A tyúktojások mellett nagy mennységben jelent meg a kacsatojás az 1980-as években. Kisebb mértékben ugyan, de festett liba- és törpetyúktojásokat is. Megrendelésként hoztak már hozzá strucctojást is.
A kalocsa környéki pingálóasszonyok között egyedülállóan őrizte meg Romsics Lászlóné a kantáros tojások motívumvilágát. Technikai kivitelezése azonban megváltozott, már nem választóvízzel írta, hanem ecsettel festette a fehér festéket a piros alapozású tojásra.

A foglalkozás keretében a kantáros tojás motívumait festjük tojáshéjra. A megmintázott tojásokba akasztót fűzünk.
A foglalkozás díja: 800.-/fő

A tojásfestés élő bemutatásának időpontja és díjazása külön egyeztetést igényel.