Kemencés lángos
Az európai parasztság táplálkozásában legfontosabb szerepe a gabonafélékből származó élelmeknek volt. Feldolgozásuk legősibb formái a kásák és pépek, majd a lepényfélék. Az erjesztő anyag feltalálása után a kenyér kapott igen jelentős szerepet a XIV. századtól. Az alföldi parasztság legfontosabb étele a kenyér.
A gabonával a férfiak rendelkeztek, de az őrletés után a liszt már az asszonyoké volt. A legjobb ízű kenyérlisztnek a kétszeres (búza és rozs keveréke) lisztjét tartották. A család méretétől függően hetente, kéthetente sütötték a kenyeret, szükségből akkor, ha elfogyott. Nyáron az udvaron fölépített kemencében sütöttek, hogy ne legyen elviselhetetlen hőmérséklet a házban.
A homokmégyiek a kenyeret tartották a legfőbb értéknek, ezért védték a rontás ellen. A sütőlapátra kiborított kenyérbe gyirkát, a fölé egy keresztet vágtak. A kenyér megszegése előtt a fenekére három keresztet rajzoltak a kés hegyével. A kemencébe rakott kenyérre kis idő elteltével ránéztek, hogyan kezd sülni. Amikor levették a tévőt és benéztek, akkor cucorgatni kellett, hogy magasabb legyen a kenyér.
A kenyértésztából sokféle egyéb tésztát süthettek, melyeknek nagyobb része a gyerekek számára sült, másik része étkezést pótolt. A kenyérsütések napján főzhették a mákos gubát vagy a túrósgubát, hiszen ezt a kenyértésztából sütött ételt frissen szerették. A kenyérsütés napjának elmaradhatatlan reggelije volt a tejfölös- és a zsíros lángos, melyet a láng alatt sütöttek meg.
Az étel bekerülési költsége létszámfüggő, ezért külön árajánlat igénylését követeli meg.
