A homokmégyi Tájház


A ház


A lakóház szerencsésen érte meg az elmúlt másfél évszázadot. Nem tudhatjuk ugyan építésének idejét, de bizonyos, hogy az 1858-ban megrajzolt második katonai fölvételezésen már ház állott a telken. A homokmégyiek Buksi-tanyának emlegetik a házat, mivel az emlékezetben elérhető időben egy szegényebb sorsú juhász, Kisa (Buksi) Sándor tulajdona volt. A tanyához tartozó telek lényegesen nagyobb lehetett a jelenleginél, amit a környezet terepviszonyai egyértelműen bizonyítanak.
A ház átalakításának/visszaalakításának tervezője, a kivitelezés néprajzi szakértője, megépítője és a Tájház berendezője a ház tulajdonosa, Romsics Imre etnográfus, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója volt. A kivitelezést fiam, ifjabb Romsics Imre segítette.

A tájház


A homokmégyi Tájház a XIX. század közepének házformáját és lakberendezését mutatja be. A kalocsai parasztok a jobbágyfölszabadítás után látványos népművészetet alakítottak ki, amelyet nemcsak ruházatukban, hanem lakáskultúrájukban is gyakran alkalmaztak. A Tájház gyönyörű kalocsai hímzésekkel, pingálással díszített. Megtalálhatók benne a kemencék, a padkák, a falfülkék és minden olyan régi eszköz, amely szükséges volt az akkori élethez.

Az elsőház utcai homloka a szentsarokkal és az ággyal
Az elsőház ajtaja mögötti használós ágy
Kemence az elsőházban

A ház homlokzata, a tető héjazata és a nyílászárók eredeti szépségükben vészelték át a falusi házak átalakításának divatját. A visszaalakítás során a kemencéket, a padkákat és a szabdkéményt kellett újjáépíteni. Mindegyiknek megtaláltuk az eredeti helyét, így pontosan úgy néz ki a ház, mint másfél évszázaddal ezelőtt.

A színek összedőltek ugyan az elhagyatottság idején, ennek ellenére a tanya megőrizte számunkra egy kisparaszti gazdaság üzemszervezetét – a három osztatú, hosszú házat istállóval, különálló pincével, disznóóllal, tyúkóllal és kúttal. Az udvart hatalmas diófa uralja, körben szilvafák, meggyfák és barackfák szegélyezik.

Az elsőház hátsó fala
Tálaspolc a pitvarban
Dísztányérok, kanalas és paprikatartó a pitvar falán
Kemencepadka a kiskatlannal

A lakóház ajtaja a téglaburkolatú, szarkalábakkal alátámasztott „házajáról" nyílik. A pitvart egyenes záródású fal választja el a hatalmas boltívvel fedett kéményaljától. A kemencenyílások előtti földpadkákon, a kiskatlanban és a vasplatnival fedett tűzkatlanon főztek az ott álló cserépfazekakban és vaskraszlókban. A tálaknak bemélyített falfülkében és a középpadkán a mindennapi főzéshez és étkezéshez használt edényeket tároljuk. A gerendákról lelógó rudakon a disznóköltséget füstölték. A pitvar teláspolcán a ritkábban használt edényeket látjuk. A vizespad és a falakba vert szögek a rendszeresen használt eszközök helye. A falitékában kisebb eszközök, üvegek, lisztesszakajtók sorakoznak. A boltív mellett áll a vajköpülő, az ajtó mögött a túrósfazekak.

Az utca felőli szobát, az úgynevezett „elsőházat" a gyönyörűen formált kemence uralja, melyet saját kezünkkel építettünk föl. A falak gerenda alatti sávjában a XIX. századi kalocsai pingálás jellegzetes motívumait látjuk, melyeket édesanyám, Romsics (Karács) Lászlóné Kerekes (Szarka) Erzsébet (Vëra) népi iparművész, a Népművészet mestere pingált. Az ajtó mögötti kicsiny falfülkében imakönyvek. Az elsőházat a XIX. század második felére jellemző, flóderozott bútorokkal rendeztük be. A mestergerenda alatt a porcelánokkal, üvegekkel, üvegpoharakkal, kegyszobrokkal díszített sublak áll. A szentsarokban sarokpad és asztal, rajtuk a kenyértartó kosár, lámpa és kancsó. Ezzel szemben, a kemence oldalán áll a magasra vetett ágy háziszőttes párnával, singlölt lepedővel, piros selyemmel díszített, singlölt dunyhával és vánkusokkal. A vetett ágyat habos, fehér ágyterítő takarja. Az ajtó mögötti fogasról szoknyák lógnak, alatta a vetetlen, napközben is használható ággyal. A bútorok között látható a megvetett bölcsö, és az étel elhelyezésére, kicsiny mélyedéssel ellátott gyermekállóka. A kemence fölötti rúdon csizma, szoknya, és díszkendő. A fiókokban és a bútorok alatt a mindennapi élethez szükséges eszközöket helyeztük el. A bútorokat ünnepi, hímzett textilek, a falakat szentképek díszítik. A vetett ágy alatt elhelyezett katonaládában a singlölt mitívumok ütőfái találhatók meg. Az ablakban mécses, pamukoskosár és díszesen faragott borotvatartó.

Falitéka a pitvarban
Kemencepadka a platnis kiskatlannal

A ház harmadik helyisége a pitvarból nyíló kamra. Az itt felépített kemence padkája számos eszköz – kosarak, mosófák – tárolóhelye. A hátsó fal mellé, a padkára és ágyszéklábra helyezett, lópokrócokkal letakart ágy a férfiak hálóhelye, nappali pihenője. A végfal előtti csántërra a káposztasavanyító lugzó mellé hordókat helyeztünk. Az elsőházból kikopott asztalon üvegek, köcsögök, túrosdézsák sorakoznak. Az ajtóval szembeni sarkot a „rejtök" zárja el az avatatlan személyektől, benne gabonászsákok, vékák, bödönök, s a fölülről alálógó disznóköltség. Körülötte dagasztóteknő, olajoskorsók, mozsarak, kikopott menyasszonyi láda a szövés eszközeivel, rajta kupujkák és orsók. A rejtök falán kisebb eszközök lógnak: csengő, harang, ustor, metszőkés, fokos, kobak, híbér stb. A mennyezetről lelógó rudakon zsákok, tésztászacskók, bogrács, mérleg, kóc, bábba összefogott fonal stb. A falakon lámpa, élesztőszárítókosár, káposztagyalu, lekvárkeverő, töltő, zsírkeverő, szappanfőző kanál stb. Az ágy és a padkák alja a kupujka, a morzsolószék, a kisszékek, a vasaló helye. A falfülkébe került kisebb eszközök mellé a billog. Az ablakban viharlámpák sorakoznak.

A tanyát a hagyomágyos anyaggal, napraforgószárral kerítettük be. A léckaput tartó bálványokra a kalocsai hagyományos faragó motívumokat faragtam rá 2012-ben. Az időközben elkorhadt napraforgó kerítést léckerítésre cseréltük le 2017-ben.

Tálak a sublak tetején
A kamra
Ágyszékláb a kamrában