A homokmégyi templom

A Homokmégy környéki szállásokra kiköltöző kalocsaiak buzgó vallásos életet éltek. Vasárnapokon és ünnepnapokon számtalan szekér vitte a pusztaiakat a városi templomba. Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokásokat – keresztelő, lakodalom, temetés – is a városban tartották. A gyakorta járhatatlan utak nehezítették, akadályozták az utazást. Erről tanúskodik a kalocsai plébános 1807-ben írt figyelmeztetése a kereszteletlen csecsemők haláláról: „...ne a pusztákon barmok módjára szüljenek segedelem nélkül, hanem amikor érzik a szülés közeledtét, jöjjenek a városba." A homokmégyi szálláson tartózkodó kalocsaiak 1825-ben kértek először templomot érsek földesuruktól: „Homokmégyi Szálláson lakozó Kalocsai szállásbeliek ki teszik, hogy ők már annyira meg szaporodtak, hogy 400 lelkeknél többen volnának, mivel pedig a Templom töllük 3 órányi járásra volna, és Gyermekeik is minden nevelés nélkül nőnének fel, esedeznek, hogy ő Excellentiája méltóztasson nékiek a pusztára egy Templomot építeni."

A templom nélküli szállások lakói kis kápolnákat, Mária-képeket és haranglábakat állítottak, amelyek jellegzetes, kultikus szerepű közösségi építményei lettek a szállásokon lakó kalocsaiaknak. A haranglábakat általában a pásztorház vagy a kovácsház udvarán állították föl. A Mária-képek állítása az 1870-es évek közepétől volt divatos. A félkör alakú, kápolnára emlékeztető kis fülkék belsejében Mária szobor, ritkábban Mária kép volt. Nyitott elejüket vasráccsal zárták. Általában a szállások szélén épültek. A körülöttük elterülő térségen, a szabad ég alatt imádkoztak vasárnaponként a szállásiak. A XIX. század utolsó évtizedeiben megszaporodnak az adatok az útmenti keresztek állításáról, melyeket általában a szállásokról kivezető utak kereszteződéseiben helyeztek el.

A homokmégyiek által igényelt templomra fél évszázadot kellett várni. A plébániát 1877-ben szervezték meg, anyakönyveit 1878 óta vezetik. A 1000 fő befogadására képes templomot 1875 októberétől 1877 októberéig építette Karlik János balassagyarmati építész. A Haynald Lajos érsek adományozta 400.000 tégla mellé, további 220.000 darabot kellett vásárolni. A templom hossza 21 öl, szélessége 7 öl. 1878. szeptember 28-án, szent Adalbert tiszteletére szentelték föl, ami után a misehallgatást és az emberi élet fordulóinak ceremóniáit is elvégezhették a szálláson. Búcsúját szent Mihály főangyal ünnepére engedélyezte XIII. Leo pápa 1880. április 6-án. A falakat Kuczka Mihály székesfehérvári művész festette ki 1936-ban. A festést 2010-ben restaurálta Vörösváczki Csaba.

A község első kőkeresztjét Gatter János és felesége, Glocker Mária állíttatta 1889. július 20-án. Felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE / EMELTETTE / GATTER JÁNOS / ÉS NEJE / GLOCKER MÁRIA / 1889. A keresztet a templom bejárata előtt állították föl. Virágoskert övezte, mögé orgonabokrot ültettek. A keresztet a templom bejáratához vezető járda déli oldalára helyezték át 1968-ban.