A társadalmi élet szempontjából kiemelkedő ünnepi alkalom a szállások búcsúja. A búcsúknak semmi köze a kalocsai, vagy a később fölépített szállási templomok védőszentjeihez. Az egyház sikertelenül ugyan, de sokat hadakozott a népi társas élet e sajátos eseménye ellen. A búcsúkat a nép maga kezdeményezte, s arányosan elosztotta az esztendő rendjében. A sort a május első vasárnapján esedékes Drágszéli búcsú indította, s a mindenszentek előtti vasárnap Hillye búcsúja zárta. Homokmégy október első vasárnapján tartotta búcsúját.
A szállások búcsúit torkosbúcsúnak nevezik. Ez a nap az év nagy ünnepei közé tartozott. A házat és a tanyát kitakarították. A házat kívül-belül kimeszelték, felújították a földes padozatot. Vendégségbe hívták a család tagjait, kedves ismerőseit, alkalmat adva a más szállási rokonok látogatásának, a szállások közötti házassági kapcsolatok bővülésének.
A vendégek reggel érkeztek. A reggeli után a vendégek és vendéglátók együtt mentek a nagymisére. Délben ünnepi ebédet fogyasztottak, amelyet részben vagy egészen már az előző napokban elkészítettek. A háziasszony számára valóságos vizsga volt az ebéd, melyről a következő búcsúig lehetett beszélni. A távolabbi-közelebbi rokonok a búcsú alkalmával tudták megbeszélni a családot érintő eseményeket, változásokat, a tágabb világ újdonságait.
A homokmégyi torkosbúcsú ebédjének menüsora megőrzött egy középkori eredetű ételt. Esztendőnként egyszer, ekkor főzték a birkáskáposztát, amit a kacsahúsból főzött leves és a birkapaprikás között tálaltak föl.
Az étel bekerülési költsége létszámfüggő, ezért külön árajánlat igénylését követeli meg. A különleges ízvilág biztosítása érdekében 20 fő alatti csoportoknak nem ajánljuk.