A középkori Sármégy


A középkori Sármégy falu temploma és temetője

Gyermekkorom óta dédelgetett álom volt, hogy megkeressem a középkori Sármégy templomát. Szarka öregapám sokat mesélt a templomról, a török pusztításról, a falak tégláinak széthordásáról, s többször megmutatta helyét is. Amikor múzeumigazgatóként lehetőségem nyílt az ásatás megszervezésére, kiderült, hogy az öregektől hallott elbeszélések olyan pontosak voltak, hogy az első kutatóárokban rátaláltunk a templom alapozására.


A sármégyi templom a XV-XVI. században

A középkori Sármégy falu temploma a Homokmégy községhez tartozó Szentegyházparton található. A falunak az írásos források és a régészeti terepbejárások tanúsága szerint Árpád-kori előzményei is voltak. A falut egy 1198-as oklevélben említették először, amikor a kalocsai érsek – többek között – sármégyi tizedét átadta a káptalannak. Az 1548-as és 1560-as török defterekben templomos helyként, illetve olyan helyként említették, melynek plébánosa van.

A feltárást 2006 augusztusában kezdtük meg, NKA támogatással. Az ásatást Lantos Andrea régész-segédmúzeológus vezette.

Az ÉK-DNy-i tájolású templom teljes hossza kb. 14 m lehetett, szentélyrésze elpusztult, valószínűleg félköríves záródású volt. A szentélyzáródás helyét a külső sírsorok nagyjából kirajzolták. Két építési periódust figyeltünk meg, a korábbi templomhoz a későbbiekben egy 6 m hosszúságú – a korábbi templomhoz képest 1,6 m-rel szélesebb – négyzet alakú bővítményt építettek, melyet négy pillérrel meg is erősítettek. A templom alapozása fekete színű döngölt agyag, melyet a templom Ny-i részén 20-30 cm, K-i részén 10-20 cm vastagságban tudtunk figyeltünk meg. A templom falait téglából építették, néhány sor téglát eredeti helyzetében találtuk, de kizárólag a templom épebben maradt Ny-i részén. A templomot tetőcseréppel fedték, erre a templomon belül talált néhány töredék alapján következtethetünk. Díszítésére néhány faragott kő, valamint színes vakolattöredékek (fehér, vörös színű) utalnak. A templom ÉK-i hosszanti falához csatlakozott az osszárium, melynek méretei 2m X 3,2m.

Az ásatás területén az összesen 167 db objektumból 163 db sírt és 4 db gödröt tártunk fel. A templomon belül és kívül egyaránt feltártunk sírokat, összesen négy rétegben. A sírok tájolása Ny-K, DNy-ÉK-i volt, néhány kivételes esetben fordult elő D-É tájolás. A halottakat koporsóban temették el, melyre a koporsószögek és a nagy mennyiségben előkerült famaradványok egyaránt utalnak. A 47. sír esetében a koporsódeszkák szinte teljes épségben maradtak meg, még a csapolás, összeillesztésük helye is jól megfigyelhető volt

A sírokból előkerült viseleti tárgyak többsége a 14-16. századra tehető: gyűrűk, fülbevaló, bronz füles gombok, hajtűk, díszes ruhakapcsok, párizsi kapcsok és ruhadíszek, pártaöv csontból és bronzból készült merevítői, övcsatok, valamint a női viselethez tartozó gyöngyös és rugós párták maradványai. Rendkívül sok volt a sírokban a textilmaradvány, melyeket a famaradványokhoz hasonlóan nagyon jó állapotban őrzött meg a homok. Több esetben a ruha nyakának vonalát, kézelőt is kirajzolták ezek a textilek, egy esetben pedig egy virágmintás díszzsinórozást figyelhettünk meg.

Legkorábbi leleteink a 12-13. századra tehetők, egy III. Béla (1172-1196) korából származó rézpénz és egy Limoges-i típusú aranyozott bronz corpus. Mindkettő terepbejárás során került elő, az ásatás 100 m-es körzetében.

Pénzek az ásatás területén is előkerültek, I. Ferdinánd (1527-1564) 1529-es és 1535-ös ezüst denárjai, melyek adalékul szolgálhatnak a templom pusztulásának pontosabb meghatározásához.