02.jpg06.jpg04.jpg05.jpg03.jpg01.jpg

Paskum

A Duna magas árterét öntésiszap fedi, melynek nyugati része olyan fiatal, hogy még talaj sem tudott rajta képződni. A Duna-Tisza közi-hátsággal közvetlenül érintkező alacsony ártéri szintet főleg réti és lápi agyag borítja. A két terület közé É-ról, „V" alakban összeszűkülő, mésziszappal borított terület nyúlik be, mely Homokmégyen végződik. Az elszikesedett felszín legdélebbi csücske a homokmégyi Paskum. A felszínt az iszap, az iszapos agyag és a mészkarbonátos iszap uralja, melyben a szikesedés is jól kihangsúlyozódik.

A szikesedés részben az árterületi vízborítás tartósságának bizonyíttéka. A szikesedés folyamata természetes úton az árvízekkel függ össze. A víz az alacsony árterekre akadálytalanul kiáradt, ám a parti fölgátolódás miatt nem talált visszautat. A csekély déli lejtés miatt a lefolyás is csekély volt, ezért sok víz maradt a területen, ami elpárologva betöményedhetett. A nagy sótartalmú réti talajok pedig a XIX-XX. századi lecsapolás következményeként, a kiszáradás után szikesedtek el. A vízben oldható sók közül a nátriumsók játszanak döntő szerepet. A sófelhalmozódás elsődleges oka a pangó, nagy sótartalmú, felszínközeli talajvíz, mely a párolgás és a növények szívó hatása következtében a talajban levő kapillárisokon felfelé tör.
A homokmégyi Paskum fehéren ragyogó szikpadkákkal tarkított. Botanikai szempontból a terület viszonylag fajszegény, mivel a magas sótartalmú talajon csak sótűrő és -kedvelő növények élnek meg. Ilyenek például a bárányparéj (Camphorosma annua), sóvirág (Limónium gmelini), pozsgás zsázsa (Lepidium crassifólium), mézpázsit (Puccinellia limosa). A szigetszerűen kiemelkedő, néhány deciméter magas szikpadkák teljesen eltérő talajadottságokkal, ebből kifolyólag, különböző növényzettel rendelkeznek. Itt található meg az agárkosbor (Orchis morio), mezei zsálya (Salvia pratensis), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).
A terület madárvilága egyedülálló. Különleges talaj- és növénytani adottságai miatt, melyek hazánkban eltűnőben vannak, egyes fokozottan védett, ritka fajok menedékeként szolgál. Ilyenek a széki lile (Charadrius alexandrinus), az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), a kékvércse (Falco vespertinus) és a székicsér (Glareola pratincola).
A terület egyetlen haszonállata a birka, a homokmégyi ünnepek legkedveltebb ételének kelléke.

 

Joomla templates by a4joomla