Homokmégy


A több szállásból álló Homokmégy a Kalocsai Sárköz keleti részére, az Örjeg mocsarai mellé, vízerekkel szabdalt árvízmentes kiemelkedésekre települt. Határában van a Kalocsai Sárköz legmagasabb pontja, a Halomi högy (106 m).


Homokmégy madártávlatból

A főutaktól távol, csendes, nyugodt környezetben fekszik. Kalocsától 9,5, Drágszéltől 5, Szakmártól 7 kilóméternyire van. A mindössze 8 kilóméternyire lévő Hajóssal és Császártöltéssel nincs szilárd burkolatú összeköttetése.
Területe humuszban gazdag fekete agyag. Határa 7034 ha, ebből 3780 ha szántó, 8 ha kert, 42 ha szőlő, 2445 ha gyep, 111 ha erdő, 22 ha nádas, 3 ha halastó. Az Őrjegben tőzegtelepei vannak.
László Gyula avar kori temetőt tárt föl Halomban 1938-ban, közelében honfoglalás-kori sírok kerültek elő 1952-ben. Székesen 10-11. századi temetőt (1996), a Szentegyházparton középkori templomot (2006) tártunk fel. 2004-ben fejeztük be a régészeti topográfia összeállítását.

Kiterjedt közigazgatási területén belül az Árpád-korban két ma is meglévő falu volt, Halom és Sármégy. A 106 m magas halom oldalában királyi udvarház (curtis) létesült, melyet I. Béla 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozott. Sármégy báránytizedét 1198-ban engedte át az érsek a káptalannak. Területén volt még Ihászi. Az Árpád-kori Mégy határában ma három hasonló nevű település található, ezek közül csak Alsómégy fekszik a valamikori Sár, az Örjeg mocsara mellett. Kecskemégy nevét 1426-ban, Homokmégy nevét 1444-ben említik először oklevelekben. Nevének mégy utótagja száraz meder, időnként kiszáradó ér jelentésű, homok előtagja pedig a talaj fajtájára utal. A 15. században mind a négy falu a fejérvári keresztesek konviktusában szerepelt. Az előzőek mellett mai határában két új falu alakult még, Köröm (Körme) és Máriaháza.


Griffes csüngős veret a halomi avar temetőből

Karkötők a halomi avar temetőből

Agyagedény a halomi temetőből

Homokmégyi lányok a kalocsai Jézus Szíve búcsúban

A török megszállás alatt a kalocsai náhijébe tartozott. Mai területén volt Homokmégy, Sármégy, Kecskemégy, Halom (Apátihalom), Körme, Máriaháza, újként pedig Nádasd, Hillye és Mayosháza. Homokmégyen 1553-ban 36 fejadófizetőt és egy bírót, 1590-ben 6 fejadófizetőt, Hillyén 1553-ban 26 fejadófizetőt és egy bírót, 1590-ben 11 fejadófizetőt, Kecskemégyen 1553-ban 13 fejadófizetőt és egy bírót, 1590-ben 7 fejadófizetőt, Sármégyen 1548-ban 32 fejadófizetőt és egy bírót, 1590-ben 17 fejadófizetőt, Halomban 1553-ban 6 fejadófizetőt, egy szegényt és egy bírót, 1582-ben 3 fejadófizetőt írtak össze. Mindegyik faluban a 16. század legfontosabb terménye a búza, kétszeres, lencse, borsó, lenmag, méz, sertés, juh, de jelentős volt a bosztánkertészet is. Hordóilleték csak Homokmégyen és Sármégyen volt. Kiemelkedően magas volt Hillye erdő- és legelőhasználati illetéke, Homokmégy juh- és sertés tenyésztése, valamint Kecskemégy hagyma- és fokhagyma termesztése. Sármégyen termesztették a kor különleges fűszernövényét a sáfrányt. Az 1548. évi összeírás Sármégyet a templomos helyek között említette, melynek helye a mai Szentëgyház-part volt.

A török háborúk alatt elnéptelenedett vidéket – Mégy, Halom, Hillye, Csertő és Drágszél pusztákat – 1703-tól a kalocsaiak bérelték földesuruktól. Mária Terézia úrbérrendezésekor a Kalocsai határ kicsinysége miatt a bérelt puszták területét számították be a jobbágyok telki illetőségébe, így a mai Homokmégy is igazi kalocsai határrá vált. A szállások a kalocsaiak gazdasági telephelyei, tartozéktelepülései lettek. A 18. század közepén alakult ki Homokmégy hatodik települése, Mácsai-szállás. 1814-ben Homokmégynek 246, Alsómégynek 162, Hillyének 168, Halomnak 107, Mácsai-szállásnak 21, 1847-ben Homokmégynek 629, Alsómégynek 440, Hillyének 482, Halomnak 258, Mácsai-szállásnak 125, 1911-ben Homokmégynek 1126, Alsómégynek 619, Hillyének 547, Halomnak 341, Mácsai-szállásnak 141 lakója volt. A XIX. század közepétől, különösen a jobbágyfelszabadítás után egyre lazább lett a kalocsai puszták városhoz kötődése. Hosszas előkészítés után, 1898. január 1-én elszakadtak Kalocsától a szállások. A déli szállások csoportjának Homokmégy lett a központja. 1915-ben Homokmégytől vált el Öregcsertő, 1922-ben Drágszél és Kiscsertő. 1915-ben Foktőtől átcsatolták Kiskecskemégy, Körme és Máriaháza pusztákat. Római katolikus plébániája 1877-ben keletkezett, anyakönyveit 1878 óta vezetik. 1878. szeptember 28-án szent Adalbert tiszteletére szentelték föl új templomát, melyet 1936-ban festettek ki.


Romsics Imre múzeumigazgató a homokmégyi templom hajójában

Hősi emlékmű a templomkertben

Homokmégyen nagybirtok nem volt. A XX. században a legnagyobb középbirtokosok Romsics Ignác, Dulovics Árpád, Stielly Walter, Gajáry Kálmán és Kolecsányi Endre voltak. Ezen kívül 25 gazdának volt 50-300 kh közötti birtoka. A földbirtokok számának 22 %-a 1 kh alatt, 44 %-a 1-5 kh, 33 %-a 5-50 kh között volt (1935).
1989-ben összegyűjtöttem a község hősi halottait, akiknek tiszteletére emlékművet avattunk, elsők között az országban.

Homokmégy október első vasárnapján, Alsómégy Nepomuki Szent János utáni vasárnap, Hillye október utolsó vasárnapján, Halom Nagyboldogasszony napján üli búcsúját. Az önkormányzat 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánította a 600 hektáros Örjeget, védve tőzegtelepeinek, legelőinek és kaszálóinak élővilágát.

A XX. század első felében Gazdakör, Munkásegylet, Temetkezési Egyesület, Dalárda (1921) és Önkéntes Tűzoltóegyesület (1895) működött. 1914-ben Alsómégyen alakult római katolikus Olvasókör. Népművelési estéket szerveztek, s híres volt Gyöngyösbokréta csoportja. 1929-ben államsegéllyel két új iskola épült Homokmégyen. 1940-ben Halomban építettek iskolát, s kibővítették az alsómégyi iskolát is. 1959-ben művelődési házat építettek. 1991-ben alapítottam meg a község kulturális életét támogató Homokmégyért Alapítványt. 1992-ben testvérközségi kapcsolatot építettünk ki az erdélyi Székelyvarsággal.


A kultúrház

Homokmégy és társszállásainak határa

Lakosságának száma az öregedés és az elvándorlás miatt fogyó: 4688 (1900), 3172 (1949) – a jelentős mértékű fogyás Öregcsertő, Drágszél és Kiscsertő elválása miatt következett be –, 3071 (1960), 1748 (1990), 1326 (2010). Külterületi lakott helye nincs, de belterülete 6 különálló szállásból áll: Homokmégy, Alsómégy, Hillye, Halom, Kiskecskemégy és Mácsai-szállás. Lakosságának 99 %-a római katolikus (1930). Akkori 3062 fős népességéből 23 volt református, 2 görög katolikus és 9 zsidó.

1912-ben körorvosi állást szerveztek. 1965-ben rendelőt és orvosi lakást, majd egészségházat építettek. 1995-ben az önkormányzat fogorvosi rendelőt rendezett be. Az 1990-es évek elején gyógyszertár nyílt.
Homokmégy lakossága mezőgazdaságból élt. Évszázadok óta gabonatermesztő vidék, legfontosabb terményei a búza, kukorica, tavaszi árpa és a takarmányrépa. A fűszerpaprikát az 1940-es években a miskeiektől vették át, de kevés a termesztésére alkalmas talaj. Az 1936-1941-es tagosításig megmaradt a háromnyomásos gazdálkodás. A 6 db, összesen 1600 kh-as közös legelőn nagy mennyiségben tartottak szarvasmarhát. Jelentős volt a juhállomány. Az örjegi legelőkön külterjes, réti legeltetés folyik napjainkig. A környékbeliek második Hortobágynak nevezték. Az asszonyok tömőslibát tartottak (az 1970-es évekig), amit Kiskunhalasra adtak el. Egy-egy szálláson több termelőszövetkezet is alakult, melyek 1969-ben Aranykalász termelőszövetkezet néven egyesültek. A hagyományosan termesztett növények mellé csak a napraforgót vezették be, s fölfejlesztették a szarvasmarha és a juh tenyésztését.
Jelentős a hímző háziipara. Homokmégy a kalocsai népművészet legfontosabb alakító központja. Híres hímző- és pingálóasszonyok szülőhelye. Napjainkban is itt él a legtöbb népi specialista.


Romsics Lászlóné Kerekes Erzsébet Szarka Vëra,
a Népművészet Mestere,
a ház tulajdonosának édesanyja

Szarka Vëra tojást fest

1918-ban Gazdaszövetkezet alakult, melynek jogutódja a Hangya szövetkezet (1921) lett. Minden szálláson volt bolt és kocsma, Homokmégyen több is. Az 1946-ban alakult Földművesszövetkezet 1955-ben egyesült a kalocsaival.
A 20. század első felében a Homokmégy Községi Hitelszövetkezet(1890) intézte a község pénzügyeit. 1971-ben nyitották meg a Hajósi takarékszövetkezet homokmégyi fiókját.
A vezetékes ivóvíz után 1995-ben bevezették a gázt, telefonhálózatát 1995-ban bekapcsolták a clossbarba, 2002-ben kiépítették szenyvízhálózatát.
1998-ban a Homokmégyért Alapítvány könyvet jelentetett meg a községről, melyet ezen Tájház tulajdonosa szerkesztett.


A homokmégyi tanulmánykötet borítója

A homokmégyi tanulmánykötet belső címoldala